Kis szünet után – otthon voltam, azóta meg álomkóros – folytatom egy számomra elsőre elég megdöbbentő történettel.
Egyik reggel a munkahely felé menet, olvasgatom az újságot – a hotelben minden nap hozzák a Straits Times-t – és rögtön a címlapon hangosan felnevettem. Kicsit később rájöttem, hogy azt hiszem inkább az én hozzáállásomban volt a hiba. A cikk dióhéjban:
- Május 16-án, vagy 17-én összegraffitiztek két, az SMRT (egyik helyi tömegközlekedési szolgáltató) telephelyén álló metrókocsit
- 19-éig a kocsik így voltak forgalomban. Ugyan a cég több munkatársa is észrevette a festést, de azt hitték, hogy reklám, vagy műalkotás, így nem jelentették
- a hatóságok akkor mozdultak rá az ügyre, amikor valaki lefilmezte a kocsikat, és felrakta youtube-ra
- komoly botránnyá érett az ügy, amiben a kormányzat keményen bírálta a közlekedési céget az elégtelen biztonsági intézkedések miatt
- a kérdéses telephelyen azonnal megerősítették a biztonsági intézkedéseket, új kamerákat, és mozgásérzéklőket szereltek fel, bővítették a biztonsági személyzetet
- két feltételezett elkövetőt azonosítottak a hatóságok, egy holland, és egy brit állampolgárt. Előbbit letartóztatták, utóbbi még időben Hongkongba távozott, az ő kiadatását most próbálják elérni.
- az újság először június 9-én írt a témáról, amikor mindez már ismert volt.
Az, hogy miért tartottam elsőre viccesnek a dolgot, szerintem nem igényel magyarázatot. Otthon kissé kevésbé szokatlan egy összemázolt vasúti kocsi…
Aztán rájöttem, hogy az emberek itt teljesen máshogy élik meg a helyzetet: két idegen úgy bejutott a metró telephelyére, hogy napokig nem tűnt fel senkinek, annak ellenére sem, hogy mondhatni feltűnő nyomokat hagytak. Ugyanez a metró a helyiek szemében az elsődleges célpontja bármiféle esetleges terrortámadásnak. Ezt pedig itt nagyon komolyan veszik. Mi van, ha nem festéket hanem bombát visznek.
Az is teljesen jellemző egyébként, hogy mikor írt az újság az esetről. Akkor, amikor már gyakorlatilag mindent kinyomoztak, és az SMRT is fokozta az óvintézkedéseket, és már voltak gyanúsítottak is.
Számomra három fontos helyi jellegzetességet demonstrál ez:
- itt egy közcélú rendszer bármiféle hiányossága tényleg elemi ijedséget, és felháborodást kelt az emberekben
- mennyire keményen, és módszeresen folyik a népnevelés errefelé: az újságcikk, és a hozzá fűzött vélemények is hangsúlyozzák, hogy a polgároknak mennyire szólnia kellett volna a hatóságoknak, és milyen felelőtlen viselkedés, hogy nem tették.
- miért lehet azt mondani, hogy Singapore-ban a soft cenzúra egy igen szofisztikált formája bizony része a rendszernek
Itt olvasható a cikk. Mondjuk már a címe is tipikus: “Az SMRT mélyen megbánta a biztonsági hiányosságokat” (szabad fordításban…)